AZ ANYA IMÁJA 

Piciny szobácskában
Pislogó mécses ég,
Szegények így tartják meg
Karácsony ünnepét.
Nincs karácsonyfájuk,
Nem csillog, nem ragyog,
Csak megfeledkeztek
Róluk az angyalok?

Korhadt szalmazsákján
Beteg gyermek piheg,
Az anya szeméből
Könnyek árja pereg.
S megszólal a gyermek:
Miért sírsz, jó anyám?
Hiszen , ha meghalok
Megváltás lesz reám.
Nekünk itt e földön
Csak gond és nyomor terem,
Mondd, anyám! Nem jobb-e
Meghalni énnekem?

Ne sirass, anyácskám!
Hisz testem, lelkem beteg,
Oh, mily nagy ideje
Immár, hogy szenvedek.
Imádkozzunk, anyám...
Én oly fáradt vagyok,
Érzem értem jönnek
Még ma az angyalok.
Fázom!...
Terítsd jobban a takarót reám,
S térj te is pihenni
...Jó éjszakát, anyám!

Elalszik a gyermek,
S anya fájón zokog,
És szíve fájdalmában
Buzgó imába fog:
Óh, Jézus! Kinek létét
Érzem, vallom, hiszem,
Irgalmazz, kegyelmezz,
Ne vedd el gyermekem!...
Anyai szívemnek
Egyetlen kincse ő!

Jézus! Légy irgalmas.
Oh, légy csodatevő!
Kél tündéri fény...
És szól egy égi hang:
Szállj le hozzá remény,
Vigasztald meg szívét,
Mely úgy fáj, úgy sajog,
Bátorítsd, ne féljen,
Mert én vele vagyok.
S megretten az anya...
Mi ez?...Az Úr szava?
Mi ez a fényesség?
A remény csillaga?

Reggel lesz, a gyermek
Felébred, mosolyog:
Anyácskám, úgy érzem
Én már jobban vagyok.
Álmomban egy angyal
Jelent meg énnekem,
S biztatott ne féljek,
Mert az Úr van velem.

Oly szépen mosolygott
Az angyal reám,
Térdelj ide mellém...
S imádkozzunk, anyám.
S letérdel, leborul,
És zokog csendesen:
Mi atyánk...Istenünk!...
Ki vagy a mennyekben...

Ligeti Jakab

Forrás ~ Internet