IMÁDSÁG AZ ÉDESANYÁKÉRT

Istenem, áldd meg százezerszer őket:
a hősöket, a némán szenvedőket,
kiket nem csodál tán e büszke élet,
pedig ők szövik fénnyel át az éjet:
picike lángok.

Ők puha kézzel elsimítanak
minden göröngyöt a lábunk alatt,
s anyaszívükkel melengetik lágyan
a világot.

Istenem, áldd meg százezerszer őket:
a hajnalcsókra első ébredőket,
kiknek sohasem sok az áldozat,
és nem kevés, amit az élet ad.

Tűrnek csendesen,
s ha néha-néha lelkük megremeg,
ó azt nem tudják meg az emberek,
s ők hordják szótlan, mosolygón a tőrt
egy életen.

Istenem, áldd meg százezerszer őket:
a bús szívvel is mindig éneklőket,
kiknek nyomában új kikelet ébred,
pedig nekik csak könnyet ad az élet.

Hősök, szent Csodák,
nem tündökölnek a világ előtt,
s nem tudja senki, mily nagy szentek ők,
de homlokukon én látom, látom
a glóriát.

Hegyi Éva

 

Forrás ~ Internet