NAGYSZÜLŐ IMÁJA
Mennyei
Atyánk! Te fölötte állsz minden időnek, nincsen benned árnyéka sem a
mulandóságnak. Fölfoghatatlan ez számunkra, akiknek olykor egy-egy perc
is olyan drága, és a rohanó idő úgy érinti lelkünket, mint ahogyan az
őszi szél fodrozza a tó vizét. Megesik, hogy az elmúlás oly erővel
szorítja markába szívünket, hogy szinte megszűnik a dobogása. Isten
fölötte áll az időnek! Képzeletünkben úgy jelensz meg, mint egy
mozdulatlan szikla a hullámverésben.
De
megelevenedik ez a mozdulatlanság, ha Jézus Urunk tanítása szerint
atyánknak szólítunk téged. Milyen különös! Atyám vagy nekem és az én
gyermekemnek, sőt az unokáimnak is. Én a gyermekemnek szülője vagyok, s
az unokámnak nagyszülője. Te minden nemzedéknek s minden nemzedékek
gyermekének mindörökre atyja vagy. Annak is, aki ezer évvel ezelőtt élt,
s annak is, aki majd száz év múlva fog megszületni. mindenkinek.
Atyám
voltál fiatal koromban, és helyeselted, ha lelkiismeretesen követtem
mindazt, amit ifjú értelmemmel helyesnek ismertem fel, helyesled azt is,
hogy ma is hűséges maradok ideáljaimhoz, ugyanakkor helyesled azt is,
hogy az én unokám nem az én lelkiismeretemhez igazodik, hanem a
sajátjához. Te mindig a fiatalokat szereted? Igen, mindig szereted a
fiatalokat, ugyanakkor mindig szereted az öregeket is. De egyiket sem
akarod a másikkal kicserélni.
Atyánk!
Mi olyan nehezen fogadjuk el még az üdvös változásokat is, amelyek
pedig szükségesek. Könnyítsd meg számunkra elfogadni a fejlődést, a
szüntelen haladást, amely feléd vezet. Add, hogy koromhoz méltóan ne
ítéljek elhamarkodottan: legyek mentes attól az előítélettől, hogy
valamit rossznak és erkölcstelennek tartsak pusztán csak azért, mert
más, mint amit én megszoktam. De őrizd meg biztos ítélőképességemet is,
hogyha valami csakugyan akaratoddal ellenkezik - nem az én akaratommal,
hanem a tiéddel - akkor azt időben felismerjem, jóakaró szeretettel és
teljes felelősséggel intve az óvatlanokat.
Fékezd
meg, Uram, nyelvemet, hogy fecsegéssel se legyek környezetem terhére!
Ne meséljem el sokadszor is ugyanazokat a történeteimet, de legyek
készséges hallgatója mindenkinek, aki előttem akarja kiönteni a szívét.
Ne képzeljem, hogy mindenkinél okosabb vagyok, és kíméljem meg őket
okoskodásaimtól. Növeld, Uram, önismeretemet, és nevelj alázatosságra!
Békés belenyugvással tudjam elfogadni azt, hogy látásom homályosul,
hallásom romlik, testi erőm fogyatkozik, s ne akarjam erővel mégis az
ellenkezőjét bizonyítani azzal, hogy olyasmire vállalkozom, amire már
nem vagyok képes.
Add,
hogy kész legyek átadni a helyemet a nálam fiatalabbaknak, és velük
együtt tudjak örülni sikereiknek. Ne legyek békétlen és kötözködő, hanem
a békesség sugárzója és közvetítője, fájdalmak csillapítója, sebek
gyengéd kötözője. derűs öregségem, hálás lelkületem tanúskodjék arról,
hogy érdemes az áldozatos kötelességteljesítés és önfeláldozó szeretet
Istentől rendelt útján járni. Ez bátorítsa családom fiataljait, hogy ők
se adják fel a jóra törekvés szándékát, bármilyen nehézségekkel kell is
megküzdeniük, miközben úgy tűnik, hogy azoknak kedvez a szerencse,
akiknek nincsenek erkölcsi gátlásaik. Urunk, Istenünk, én nem a
szerencsére, hanem a te gondviselő szeretetedre bízom a magam és
szeretteim életét. Amen.
Forrás ~ Internet
